Megjelenések

A mesék szerepe az életünkben: Kukorica Jancsitól a Star Wars-ig

“A felnőtté válás, a pártalálás, a küzdelem és a halál témái éppúgy megjelennek a mesékben, mint a való életben, és hőseink éppen úgy keresik az utat a misztikus tájak, sötét erdők mélyén, ahogy mi keressünk boldogulásunkat az életben. A különbség csupán annyi, hogy míg az emberi élet gyakran kudarcokkal teli és kilátástalan, addig a mesehősök fájdalommal és küzdelmekkel teli történetük végére mindig megtalálják boldogságukat.”

Olvass tovább »

Teremtett szerelmünk illúziója

“…kultúránk mondáiban, gyermekkori meséinkben, de még a felnőttként megkedvelt történeteinkben is fontos motívum a küzdelmekkel teli út végén a másik megtalálása. Az analitikus pszichológia ezt a folyamatot az önmegvalósítás elengedhetetlenül fontos részének tekinti, mivel az „igazi” megtalálása a tudattalan lélekrészünkre való rátalálás is egyben. Így hát nem véletlen, hogy számtalan legenda, kutatás és cikk járja körül a szerelem témáját, és keresik azokat a tényezőket, melyek szükségesek a szerelem állapotának kialakulásához, és fenntartásához, akár egy életen át.”

Olvass tovább »

Érzelmi lomtalanítás – mitől váljunk meg?

“… a tárgyak segítik a múlttal, szeretteinkkel való kapcsolatunkat. Azonban ha szép lassan felhalmozódnak és teljesen beterítik életterünket, lakásunk olyanná válik, mint egy panoptikum, ahol csak a múlt érzéseinek foszlányaiból tudunk építkezni. A falainkról olyan arcok tekintenek vissza ránk, akikkel már réges-régen nem vagyunk kapcsolatban.”

Olvass tovább »

Lehet anya a legjobb barátnőm?

“… ha az anya találja meg problémáival a lányát, azzal lehetséges, hogy olyan szükségtelen és korának nem megfelelő súlyokat helyez a vállára, amivel egy kamasz lánynak még egyáltalán nem kell foglalkoznia. A parentifikáció jelensége, amikor egy gyereknek ki kell lépnie a saját családban betöltött pozíciójából, és szülői feladatokat kell ellátnia, problémákat megoldania, nem csak azokra a családokra jellemző, ahol az anya válás vagy haláleset okán egyedül marad lányával. Olyan családoknál is megjelenhet, ahol a látszólagos egység ellenére a családtagok nem tudják betölteni a családban szükséges pozíciójukat, ami idővel a szerepek elmozdulásával járhat.”

Olvass tovább »

Jó testvér, rossz testvér – ki nyeri a versenyt?

“…ha a szülők kedvezőtlen összehasonlítással élnek a testvérek között, és gyakran hánytorgatják fel, hogy bezzeg a másik mennyivel jobb/szebb/ügyesebb. Susan Forward, a Mérgező szülők írója ezt a jelenséget “oszd meg és uralkodj” taktikának nevezi, amellyel a szülők csak növelik a testvérek közötti feszültséget, és végül az egészséges rivalizáció helyét a szülők kegyeiért vívott véres versengés veszi át. Ez alapjaiban gátolhatja meg az egészséges testvérkapcsolat kialakulását. Pedig a megoldott testvérkomplexus az, ami később megsegít bennünket felnőttkori kapcsolataink, barátságaink kialakításában.”

Olvass tovább »

“Sosem növök fel” – A modern kori Pán Péterekről

“…Biológiailag felnőttek, de mégsem képesek maguk mögött hagyni a kamaszkort. Karrierjük nem halad, kapcsolataik nem fejlődnek. Gyakran szüleikkel vagy a szülők pénzéből élnek. Koruk alapján már önálló családot alapíthatnának, de képtelenek a felelősségvállalásra, érzelmileg gyakran éretlenek, viselkedésük gyerekes. A Pán Péter-szindrómát az Egészségügyi Világszervezet egyelőre nem tekinti pszichológiai zavarnak vagy mentális rendellenességnek, mégis egy olyan jellegzetes elakadásról beszélhetünk, ami egyre elterjedtebb a nyugati kultúrákban….”

Olvass tovább »

Különleges vagyok! – Érték vagy átok a nárcizmus

“…kultúránként és elméletenként is megoszlanak a vélemények, hogy felnőtt korban honnan számítsuk patológiának a nárcisztikus viselkedést. Személyiségzavarként többek között olyan kritériumokhoz szokták társítani, mint a saját fontossági szintünk eltúlzása, a határtalan sikerről és kiválóságról szóló fantáziák, elismerésre való kiéhezettség, önmagunk felsőbbrendűségének és kiválóságának tudata, empátiahiány, a feljogosítottság élménye, és az ezzel való visszaélés mások kárára stb.”

Olvass tovább »

Krízisben az életem! – Van kiút az életközépi válságból

“…Ha nincs olyan terület, ami a kompetencia élményét erősíti, úgy a feleslegesség, értéktelenség érzése uralkodhat el az emberen, különösen azokon az anyákon, akik a gyerekek neveléséért félretették saját karrierjük építését. Megkezdődik a számvetés, hogy „Hol tartok?”, „Mit értem el, mi maradt ki eddig?”, „Milyen értéket hagyok hátra?”. Ahogy a motiváció csökkenni kezd, az élet eddigi értelme megkérdőjeleződik, egzisztenciális válság alakulhat ki. Az elmagányosodás és a feleslegesség élménye gyakran olyan erős belső ürességgel jár, hogy a lekötetlen érzelmek akár additív késztetésekben is jelentkezhetnek.”

Olvass tovább »